A „Gyermekkori kezdetű depresszió rizikótényezői” kutatás eredményei

Az 1998. december 1. és 2007. június 31. között zajló kutatás célja a 15 éves kor előtt kezdődő depressziós betegség jellemzőinek, valamint a háttérben meghúzódó genetikai és pszicho-szociális rizikótényezők pontosabb megismerése volt (Vetró és mtsai. 2009). A vizsgálat az ország 23 gyermekpszichiátriai központjában zajlott, és 723 depressziós gyermekről és családjuktól kaptunk adatokat, melyeket többszempontú elemzésnek vethettünk alá.

Miért fontos a depressziós tüneteket életkorok szerint vizsgálni?

A mindennapi életben, a háziorvosnál a lelki betegségek felismerése nem olyan részletes interjúval történik, mint amit a kutatásban használtunk, hanem néhány vezető (leggyakoribb) tünet felismerése alapján.

Vizsgálataink kimutatták, hogy a depresszió legfeltűnőbb tünetei az életkor előrehaladtával, sőt nemek szerint is változnak. Így például serdülőkorban lányoknál gyakoribb volt a túl sok alvás, a gátoltság, mely meglassult mozgásban és válaszkészségben nyilvánult meg, és a fáradtság érzése. Ezt gyakran a környezet lustaságnak tartja. Az életkor növekedésével gyakoribbá vált a depressziós hangulat, a halállal kapcsolatos és az öngyilkossági gondolatok előfordulása, míg a nyugtalanság érzése csökkent (Baji és mtsai., 2009).

A betegség jelenlegi diagnosztikus kritériumai között az ingerlékenység helyettesítheti a depressziós hangulatot. Saját eredményeink ezzel szemben azt mutatják, hogy mind az ingerlékenység, mind a szomorúság a depressziós gyermekek több mint 60%-ánál jelen van, míg az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése ritkábban fordul elő (Baji és mtsai., 2009).

Az alvászavar gyakori tünete a betegségnek, a depressziós gyermekek kétharmadánál jelentkezik, és vagy nehéz elalvásban vagy fokozott alvásigényben nyilvánul meg. Vizsgálatunkban lányoknál volt gyakoribb ez a tünet. Azt találtuk, hogy ha a kétféle alvászavar együtt fordul elő, a depresszió súlyosabb, hosszabb a betegséglefolyás, súlyosabbak a tünetek és gyakrabban jelentkeznek visszatérő depressziós időszakok (Liu és mtsai., 2007). Ezért az ilyen betegek fokozott, hosszabbtávú ellenőrzése szükséges.

Az öngyilkosságot megkísérelt depressziós csoportra jellemző volt a súlyosabb tüneti kép, az önértékelési zavar, a túlzott szégyenérzet. Ezek a gyermekek többet voltak kórházban, gyakoribb volt esetükben a depresszió mellett megjelenő szorongásos és viselkedési probléma. (Liu és mtsai., 2006). Tehát ilyen esetekben erre is fokozott figyelemmel kell lennünk.

Mivel az öngyilkossági gondolatok elég gyakoriak a depressziós fiatalok körében, felmerült a kérdés, hogy van-e olyan jellemző, mely növeli az öngyilkosság kockázatát. Vizsgálataink szerint a depressziós gyermekek gyakran hatástalan érzelem/hangulat szabályozó módszereket alkalmaznak, így rossz érzéseiken nem tudnak úrrá lenni, ezért gyakoribb esetünkben az öngyilkossági kísérlet (Tamás és mtsai., 2007). A depresszió felismerését követő pszichoterápia során az érzelemszabályozást tanító módszerekre ezután fokozottabb figyelmet kellene fordítani.

Miért fontos a depresszió veszélyeztető tényezőinek ismerete?

A veszélyeztető tényezők megismerése segítheti a depresszió kialakulásának megelőzését.

Eredményeink azt mutatták, hogy a nehéz temperamentummal (vérmérséklettel) született gyermekeknél a depresszió illetve általában az érzelemzavar korábban kezdődött, mint a „könnyen kezelhető babáknál”. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a nehezen megnyugtatható, sírós, nyűgös csecsemők hajlamosabbak lehetnek a depresszió korai kialakulására. A születés körüli problémák és a fejlődési elmaradás nem mutattak kapcsolatot a depresszió kezdetével, vagy súlyosságával (Kapornai és mtsai., 2007). Mindezek segítségével az ilyen gyermekeknél még a depresszió kialakulása előtt olyan készségek elsajátíttatására van lehetőség, ami a későbbi, akár felnőttkori depresszió kialakulását megakadályozhatja, vagy késlelteti.

A depresszió rizikótényezői között szerepelnek a gyermekek által átélt életesemények is. A depressziós gyermekek átlagban kétszer annyi életeseményt éltek át, mint a velük egykorú egészségesek. Három életesemény csoport növelte meg jelentősen a depresszió valószínűségét: i) a szülői betegség duplájára, ii) a családon belüli negatív esemény közel háromszorosára, iii) míg közeli hozzátartozó halála közel ötszörösére. Az iskolában ismétlődő csúfolás és a gyermek bántalmazása szintén növelte a betegség kialakulásának esélyét. A szülők válása a fiatal lányoknál volt kiemelkedő jelentőségű (Mayer és mtsai., 2008). Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy ilyen események jelentkezése esetén fokozottan figyeljünk a depresszió kialakulásának lehetőségére, s korai kezelésére.

A depresszió genetikai (öröklődési) hátterének vizsgálatánál nagyon összetett mechanizmus valószínűsíthető. Számos, a depresszió kialakulásában számba jöhető gén vizsgálatát követően az alábbi pozitív eredmények születtek: a neuronok plaszticitásában szerepet játszó agyi eredetű neurotrófikus faktor (BDNF), valamint a neurotróp tirozin kináz-3 receptor polimorfizmusa mutatott szignifikáns összefüggést a depresszió előfordulásával. Nők esetében a stressz hormonok zavarára utal a vazopresszin V1b receptor valószínűsíthető szerepe a depresszió kialakulásában. Az ösztrogén receptor α gén három egypontos polimorfizmusa mutatott összefüggést a depresszió előfordulásával. Irodalmi adatok alapján a 13q és Xq kromoszómák kapcsolatban állnak a depresszióval. Mindezek a genetikai eltérések azonban jelenleg csak elméleti jelentőségűek, azt megmondani nem tudjuk, hogy a betegség melyik tünetének kialakulásában melyik genetikai változat milyen szerepet játszhat, vagy hány és mely géneknek kell együtt lenni ahhoz, hogy a depresszió bizonyosan kialakuljon. Ez további elemzéseket igényel.

Miért fontos a depresszió mielőbbi kezelése?

Vizsgálatunk során a depressziós gyermekek életminőségük egyéni megítélését egészséges gyermekek elégedettségével hasonlítottuk össze. A depresszióban szenvedő fiatalok életminőségének megítélése mind a szülők, mind a gyermekek véleménye szerint lényegesen alacsonyabb volt, mint egészséges társaiké. Ez arra mutat, hogy a depressziót mielőbb kezelni kell, hogy az életminőség javulása, a jó közérzet bekövetkezhessen (Kiss és mtsai., 2009).

A depresszió fennállása vizsgálataink szerint növelte serdülők körében a fokozott alkoholfogyasztást, s ezt tovább fokozta, ha a depresszióhoz szorongás is társult. A dohányzás esélyét a depresszióval együtt járó viselkedészavar emelte jelentősen (Kiss és mtsai., 2006). Ez rámutat arra, hogy a depressziót még a viselkedészavar és a rendszeres alkoholfogyasztás, dohányzás kialakulása előtt feltétlen kezelni kellene.

A fenti összefoglalást az alábbi megjelent tudományos közlemények alapján összeállította:
Dr. Vetró Ágnes kutatásvezető, egyetemi docens

  1. Vetró Á, Baji I, Benák I, Besnyő M, Csorba J, Dombovári E, és mtsai., „A gyermekkori depresszió rizikó tényezői” kutatás megtervezése, implementációja, lefolyása: 13 év története : Pályázat előkészítés, írás és kutatásszervezés tapasztalatai egy amerikai NIMH kutatási pályázat kapcsán , Psychiatr. Hung., 2009
  2. Baji I, Lopez-Duran N L, Kovacs M, George C J, Mayer L, Kapornai K, Kiss E, Vuga M, Gádoros J, Vetró Á, “Age, sex, somatic complaints, and the symptom presentation of childhood depression in a Hungarian clinical sample”, . Clin. Psychiatry, (2009), 79: (10) pp. 1467-1472
  3. Xianchen L, Buysse D J, Gentzler A L, Kiss E, Mayer L, Kapornai K, Vetró Á, Kovacs M, “Insomnia and hypersomnia associated with depressive phenomenology and comorbidity in childhood depression”, Sleep, (2007), 30(1): pp. 83-90
  4. Xianchen L, Gentzler A L, Tepper P, Kiss E, Kothenczné V O, Tamás Zs, Vetró Á, Kovacs M, “Clinical features of depressed children and adolescents with various forms of suicidality”, J. Clin. Psychiatry, (2006), 67: pp. 1442-1450
  5. Tamás Zs, Kovacs M, Gentzler A L, Tepper P, Gádoros J, Kiss E, Kapornai K, Vetró Á, “The relations of temperament and emotion self-regulation with suicidal behaviour in a clinical sample of depressed children in Hungary”, J. Abnorm. Child Psychol., (2007), 35(4): pp. 640-652
  6. Kapornai K, Gentzler A L, Tepper P, Kiss E, Mayer L, Tamás Zs, Kovacs M, Vetró Á, International Consortium for Childhood-Onset Mood Disorders, “Early developmental characteristics and features of major depressive disorder among child psychiatric patients in Hungary”, J. Affect. Disord., (2007), 100(1-3): pp. 91-101
  7. Mayer L, Lopez-Duran N L, Kovacs M, George C J, Baji I, Kapornai K, Kiss E, Vetró Á, “Stressful life events in a clinical sample of depressed children in Hungary”, J. Affect. Disord., (2008), epub ahead of print
  8. Kiss E, Pikó B, Vetró Á, Egészségkárosító magatartásformák előfordulása klinikai depressziós gyermekpopulációban, különös tekintettel a pszichiátriai komorbiditásra, Psychiatr. Hung., (2006), 21(5): pp. 371-378
  9. Kiss E, Kapornai K, Baji I, Mayer L, vetró Á, “Assessing quality of life: mother-child agreement in depressed and non-depressed Hungarian populations”, Eur. Child Adolesc. Psychiatry, (2009), epub ahead of print
  10. Kiss E, Gentzler A L, George C, Kapornai K, Tamás Zs, Kovacs M, Vetró Á, “Factors influencing mother-child reports of depressive symptoms and agreement among clinically referred depressed youngsters in Hungary”, J. Affect. Disord., (2007), 100(1-3): pp. 143-151